Mike Tyson: Más ember lettem

A földkerekség legrosszabb emberének is nevezték már. Folyamatos botrányairól híresült el a ringben és azon kívül is. Az egykori nehézsúlyú profi ökölvívó világbajnok, a legendás és ellentmondásos Mike Tyson a nyers hangvételű one-man-showjá-ban mesél életéről. Monacóban találkoztunk vele.

Isabelle Kumar, euronews: – Mike Tyson, köszönjük, hogy itt van velünk, a Global Conversation adásában. Itt adja elő műsorát, amelynek címe: A vitathatatlan igazság (The Undisputed Truth). Ebben őszintén vall élete csúcspontjairól és mélyrepüléseiről is. Az a benyomásom, hogy helyükre akarja tenni a dolgokat, jól érzékelem?

Mike Tyson: – Nem tudom, hogy a helyére teszek-e valamit. Csak beszélek az embereknek csupa olyasmiről, amiről már amúgy is sokat hallottak. Elmondom nekik az eredeti sztorikat, de nem akarok a helyére tenni semmit.

– Mondja, érdekli önt, hogy mit gondol a közvélemény erről a műsorról, vagy van az a pont, ahol már…

– Nem, én csak szórakoztatom az embereket.

– Mitől ilyen jó a színpadon? Talán az, hogy bokszolóként is tapasztalta, milyen ott állni a rivaldafényben?

– Van bunyós tapasztalatom, és tudom, hogy milyen fellépni a közönség előtt. Szóval elég magabiztos vagyok, ha fölmegyek a színpadra.

– Energiát ad?

– Igen, nagyon sok energiát. Nem izgat, hogy 20 ezer néző előtt szerepelek, vagy két néző előtt.

– Miben méri a sikert? Régen az volt a mérce, hogy hány embert ütött ki. Abban szenzációsan sikeres volt. És most? Fontos a siker? Hogyan lehet lemérni?

– Nem tudom. Minden embernek fontos a siker a maga területén. Például magának egy jól sikerült interjú. Hogy elismert legyen a szakmájában. Én sikeres voltam bokszolóként. Mindenki, minden területen azt akarja, hogy vegyék észre, amit elért. Hogy ismerjék el a kemény munkát. Szóval igen: én is élvezem a sikert, hát persze.

– Kértük a nézőinket, hogy ők is küldjenek kérdéseket az interneten. Rengeteg kérdést kaptunk. Itt van egy, egy bizonyos Adriel Moodley kérdezi, és azt hiszem, vele együtt még sokan kíváncsiak a válaszra. „Miért váltott a stand up comedy-re?” Tudom, hogy ez nemcsak kabaré, beszél az élete kemény dolgairól is. Hogyan történt, mi vitte rá?

– Láttam egy színészt Amerikában. Úgy hívják, hogy Chaz Palmenteri. Nagyon jó színész. Van egy filmje, a Bronxi mese. Egy este láttam, ahogy az egész filmet előadja a színpadon. Egyedül. A film eszméletlenül sikeres volt, igazi kasszasiker. De szerintem a színpadon még jobb volt. Jobb, mint a moziban. Még jobban játszott. Teljesen magával ragadta a nézőket; 8 vagy 9 ezer embert. Mindenkit megfogott, pedig csak a hangját lehetett hallani. Elképesztő volt. Gondoltam, csodálatos érzés lehet, és én is meg akartam csinálni.

– Olvastam az önéletrajzát, és láttam a show-műsorát. Ki kellett hagynia bizonyos részeket. Lehet, hogy egyszer megcsinálja a második részt is?

– Igen, van második része. Csak A vitathatatlan igazság elszívta a levegőt minden más elől. Hatalmas kereslet van a műsorra, amiért nagyon hálás vagyok. Néha mégis úgy érzem, hogy jobb lenne, ha egy kicsit lecsengene a dolog. És akkor bemutathatnánk a következő show-t, mert az is nagyon izgalmas lesz.

– Meséljen róla egy kicsit!

– Olyan, mint az első rész. A címe az, hogy A káosz megszállottja (Addicted to Chaos). Az őrült évekről szól. Egy csomó dologról, amit nem tudtam elmondani az első részben.

– Mint például?

– Egyszer interjút csinált velem egy riporter. Egy nagyon törékeny, fehér úriember. Egy gyenge fickó. És amikor bejött hozzám, akkor néhány bunyós srác az edzőteremből elkezdte ugratni, csúfneveket kiabáltak neki meg minden. És amikor elkezdtük az interjút – különben nagyon jó interjú volt –, akkor leállítottam a srácokat, hogy hagyják abba a szívatást. Muzulmán ünnep volt, Ramadán, szóval muzulmán ruhában voltam, nálam volt a Korán. És szóltam, hogy hagyjátok már békén ezt a fickót. Ő is ember, megérdemli a tiszteletet. És az interjú után, úgy két héttel később, amikor vége volt a Ramadánnak, azt mondja a barátom: „Mike, itt vagyok az edzőteremben, az FBI beszélni akar veled”. Odamentem, hogy beszéljek velük, ők meg három háztömbnyi körzetben lezártak mindent. Szóval odamentem, és azt mondtam: „Tessék, uraim”, erre mutattak egy képet arról a riporterről. Kérdezték, hogy ismerem-e ezt az embert. Mondtam, igen, csinált velem egy interjút két héttel ezelőtt. De ha valami rosszat csináltam, egy kicsit durva voltam, vagy megbántottam, akkor nagyon sajnálom. Erre azt mondja a nyomozó: „Nem, Mike. A srác bírta magát. Azzal a 15 emberrel volt baja, akire rálőtt, azzal a kilenccel, akit megölt.” Sorozatgyilkos volt a fickó.

– Te jó Isten!

– Orvlövész volt. És azért jött hozzám a rendőrség, mert találtak rólam egy fotót a honlapján, egy olyat, ahol éppen kezet fogok vele. És azt kérdezték, hogy beszélt-e nekem valamiről… Mondtam, „Na ide figyeljetek! Én nem tudok semmit!” Le voltam sújtva.

– Alig várom A káosz megszállottját. A vitathatatlan igazságban az élete csúcspontjairól és mélypontjairól mesél. A nézőink kedvéé