Lakat - Tetemre hívás

Lakat - Tetemre hívás...

Egyre nagyobbra nő a bűneim tornya,
A megtorlás is jön mert, ez a papírforma.
Nem is segít itt már semmilyen gyógytorna,
De mit ér áram nélkül egy pornócsatorna?!

Ne félj tudom, hogy nem érted ezt a hasonlatot,
De majd emlegeted meglásd, azt a szombatot.
Mikor a jól bevált szöveget már Te is nyomhatod,
A visszalopott kulcsod majd mohón szorongatod.

Nélkülem is lesz még majd néhány frankó éved,
Pedig rajtad kívül ugye, hogy mindenki téved?!
Hát, én se foglak ne félj, majd elfeledni Téged,
Tévedés volt csupán az őszinteséged...

Amit tiszteltél régen azt mostanra leköpted,
De nem lelkizek ne félj, én sem soha többet.
Zokogás sem töri meg mostantól a csöndet,
Szívembe a pengét Te is némán döfted.

Létem a létedből most csendben kitáncol,
Egy lehetsz majd aki, ismét kigáncsol.
S bár a lelkem sajog és a szívem lángol,
Letagadom simán azt, hogy hiányzol...

Magam után pedig csak rímpárokat hagyok,
Néhány ócska verset, mik köztudottan szarok.
Az én bűneim sajnos úgy tűnik túl nagyok,
Én tettelek tönkre, mert pszichopata vagyok.

Talán megbocsátasz és elfelejtesz egyszer,
S úgy maradok meg mint bolond mókamester.
De most még kártevő vagyok, egy lélegző fegyver,
Hát így kezdjen a saját rajongóival az ember...

- lakat -