Lakat - Szörnyeteg...

Lakat - Szörnyeteg…

Már javában tombol felettünk a vihar,
De a keserűség majd Téged is kimar.
S ha már minden magamfajta teljesen kihal,
Skopecz Gyula baby majd ugyanúgy kinyal.

Megint szörnyeteg vagyok mindenki szemében,
Egy pusztító vírus a bolondok fejében…
Akitől most újból retteghetsz megint,
Mert a hülyeségeidre egyik bolond se legyint.

Veszélyes vagyok?! Akkor miért rugdosol mégis?!
Nem látod, hogy ez mennyire szemétség is?!
Gátlástalan vagyok?! De akkor miért szabsz gátat?!
Mert véletlen felhívtam este anyádat?!

Elég röhejes ahogy vudu babának nézel,
Egy ideje már lesem, hogy meddig is mész el.
Egy ideje már figyelem, hogy kiknek – miket elmondasz,
Nem látva, hogy ezzel mindent elrontasz…

Megint szörnyeteg vagyok mindenki szemében,
Hát, cserélj csak zárat a biztonság nevében!
S kürtöld csak világgá, amiből a diszkréció élne,
Azzal teszem én is, majd amit szégyellned kéne.

Soha egy percig sem bíztál meg bennem,
De valahogy egész jól elvoltál mégis mellettem.
Bár erről mást meséltél ugye mindenki másnak,
Csak én látom mindezt ellentmondásnak?!

Tedd csak hát, bátran, amit meg kell tenned,
Csak ne hisztizz azért, hogy nem bízom benned!
Hisz akiben nem bízom, azt nincs is miért védjem,
Elpusztulhat minden, leszarom: ÉGJEN!

Már javában tombol felettünk a vihar,
Lebetegít engem, a hasam is csikar.
Hát kidobod a testem és egyedül evezel,
Míg lebukott hazugként seggfejnek nevezel.

-lakat -