A Tejút csillagbölcsői

Képzeljük el a galaxist úgy, mint egy hatalmas élő szervezetet, amelynek megvan a csontváza, a saját fejlődése. A Via Lactea projekt három év után összeállított egy hatalmas adatbázist az univerzumnak arról a részéről, ahol a mi galaxisunk is található. A Projekt az asztrofizikusok munkájához biztosít fontos adatokat, végeredménye egy óriási adathalmaz, amely kereshető formában tartalmazza az égbolt térképeit, és a belső Tejút valamennyi úgynevezett csillagbölcsőjét.

– Ez olyan, mint egy könyvtár, mindannyiunk tudásának gyűjteménye, amelyben mindenkinek megvan a saját fejezete, könyve vagy enciklopédiája – magyarázta a csapat egyik tagja, Pedro Manzoni Palmeirin. – Mindegyikünk más témát fedett le, majd megpróbáltunk kapcsolódási pontokat találni ezek között. Az volt a cél, hogy mindent mindennel összekössünk, mert az univerzum is így működik.

– Gyakorlatilag elkészítettük a galaxisunk teljes síkjának komplett elemzését – tette hozzá Davide Elia. – Ez alapot nyújt szélesebb kutatásokhoz, nem pusztán egyedi esetek vizsgálatához, hanem általános statisztikákhoz, a múlt rekonstrukciójához, a csillagképződés jelenének, múltjának és jövőjének megértéséhez a galaxisunkban.

A Via Lactea Projektet az EU finanszírozta, és része a Hi-Gal felmérésnek, az Európai Űrügynökség Herschel műholdjára alapozott legnagyobb űrmegfigyelési programnak. Az eredményekből megismerhető, hogyan működik a Tejút, mint egyfajta csillagokat létrehozó gépezet.

– A kiindulási pont az volt, hogy létre kell hozni az első részletes térképet a hideg anyag eloszlásáról a galaxisunkban -magyarázta Sergio molinari, a projekt egyik vezető kutatója. – A hideg anyag azért fontos, mert itt születnek a mi Napunkhoz hasonló csillagok. Mondhatjuk azt, hogy a galxis olyan, mint egy élőlény, amely az anyag folyamatos transzformációs ciklusain megy keresztül. Váratlan eredményre jutottunk a galaxisban lévő hideg anyag strukturáinak tömegét tekintve, amely valamilyen módon a spirálkarok csontvázának tekinthető.

A Herschel több mint ezer órányi megfigyelés során keletkezett adatainak köszönhetően a kutatók közelebb kerültek egy, a csillagok keletkezésére vonatkozó predikítv modellhez szükséges átfogó elmélet létrehozásához.

– A Herschel megfigyeléseiből sokkal több információt tudunk kinyerni most, ami közelebb segít minket egy modell létrehozásához – mondta az Euronewsnak Anthony Whitworth, a cardiffi egyetem asztrofizikusa. – Vannak a csapatban olyan tudósok, akik a csillagok keletkezésére vonatkozó modelleket hoznak létre, hogy milyen áramlatok hozzák létre a csillagokat.

– A Herschel segítségével felfedeztünk valamit: tudjuk, melyek azok a régiók, ahol a csillagok keletkeznek – magyarázta Annie Zavagno. – És most, hogy ezt tudjuk, sokkal alaposabban, teljes részletességgel meg tudjuk vizsgálni ezeket a régiókat.

A kutatásokból az derült ki, hogy a Tejúton az átlagosnál kevesebb csillag születik, ami a fejlődésük zenitjén járó, érett galaxisok sajátja.